Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A kullancsok által terjesztett betegségekről

2010.05.03

Az első és szerintem legfontosabb, amiről beszélni kell, az a babézia, ugyanis ez a betegség a leggyakoribb a kutyák között.

Mindig is bennem volt a félsz, hogy előbb-utóbb szembetalálkozom ezzel a kórral. Tudtam, annyira sok a babéziával fertőzött kullancs, hogy egyszer az én kutyáimat is utoléri, persze azért a remény hal(t) meg utoljára. Rengeteget olvasgattam már erről, annak reményében, ha egyszer összehoz a végzet ezzel a betegséggel, azonnal felismerjem és cselekedni tudjak. Fifiben jó párszor volt már kullancs, de szerencsére mindig megúszta. Vandinak viszont elég volt a második randevúja a kullancsokkal és utol is érte a kór. :( Egy Hajógyári szigetes kirándulás után két nappal találtam meg benne a nyomoroncot. Nagyon nehéz az ő szőrében észrevenni, hiába néztem át többször, az elsőt sem találtam meg, míg meg nem szívta magát és a másodikat sem. A kirándulás után két nappal, reggel levittem őket. Vandi sántítani kezdett és sírt. Először azt hittem, valami megszúrta a lábát. Odamentem megnézni és az első lábában, a lábujjai között ott volt a kullancs, már gombostűfejnyire megszívta magát. Alig tudtam kiszedni, olyan rossz helyen volt. :( Másnap feltűnt, hogy nagyon sokat iszik, de semmi egyéb rendelleneset nem tapasztaltam rajta. Majd a kullancs kiszedése után 3 nappal, este mikor lementünk, akkor kezdődött. Rohangászott, labdázott egyik ismerősömmel, de csak 15 percet. Aztán gondoltuk, kimegyünk a másik sétálós helyünkre. Vandi iszonyúan lihegett,  vagyis inkább zihált, nyáladzott és a tekintete is nagyon zavaros volt. Gyanús lett, hogy egy border collie nem tud ilyen rövid idő alatt így kifáradni és annyira meleg sem volt. Elindultunk a tér felé, de Vandi csak úgy támolygott mellettem, láttam rajta, hogy valami baj van, mert nem így szokott jönni. 50 métert sem mentünk még, mikor imbolyogni kezdett, láttam, mindjárt összeesik, a hátsó lábai pedig berogyadoztak. Azonnal tudtam, hogy babézia. Megnéztem az ínyét, megnyomkodtam, de nem változott a színe. Azonnal hívtam az állatorvost és negyed óra múlva már az ügyeleten voltunk. Szerencsére el tudott jönni a saját lábán. Kapott 4 szurit és máris jobban lett. Az orvos megnyugtatott, hogy még nagyon hamar észrevettem, nem lesz semmi baj. Ennek ellenére nagyon féltem. :(

Tehát a bevezető után lássuk, mi is ez a babesiosis tulajdonképpen:

A kutyákat világszerte több különböző Babesia faj képes megbetegíteni, közülük Magyarországon jelenleg kizárólag a Babesia canis varietas canis jelenlétéről tudunk. Ez az egysejtű parazita a kutya vörösvértesteiben szaporodik és ezzel súlyos megbetegedést okozhat. A betegség kórokozóját nálunk a Dermacentor reticulatus nevű kullancs terjeszti.

Magyarországon ez a betegség meglehetősen gyakori. Bármely életkorú kutya megbetegedhet, de a fiatal állatokban gyakrabban fordul elő.

Az ország bizonyos területei hagyományosan erősen fertőzöttnek tekinthetők. Ilyen Somogy megye északi és Tolna megye déli része. Ma már a fővárosban és annak környékén is gyakoriak a megbetegedések. Emellett az ország számos más területén is előfordul.

A babéziózis megjelenése erős évszaki ingadozást mutat, évente két csúccsal. Az első és a jelentősebb betegséghullám február végétől május végéig tart. Ekkor jelentkezik a megbetegedések több mint fele. A második esethalmozódást ősszel, szeptember elejétől november végéig észleljük. Viszonylag kevés eset fordul elő a decembertől február elejéig terjedő téli és a június közepétől augusztus végéig terjedő nyári időszakban, vagyis akkor, amikor a terjesztő kullancs passzív.

A betegség a frissen fertőzött területeken fogékony kutyapopulációt talál, ezért évekig gyorsan terjed, majd ritkábban és inkább az elhúzódó formákban fordul elő.

A hazánkban jelenleg egyedül honos Babesia canis varietas canis a nagy méretű babéziák körébe tartozó egysejtű parazita. Testmérete mintegy 2.5 x 5.0 μm. Alakja a vörösvértestekben általában körtére vagy vízcseppre emlékeztet. Gyakran párosával található meg, de 4 vagy több parazita egyidejű előfordulása sem ritka.

Az idülten fertőzött kutyák vérét szívó kullancs fertőzött vörösvértesteket is felvesz. A parazita a kullancs bélhámsejtjeiben ivartalanul szaporodik (schizogónia), aminek során nagy merozoiták jönnek létre. Ezek belekerülhetnek a kullancs nyálmirigyébe, ahol tovább osztódnak, végül kialakul a fertőző trofozoita. Amikor a kullancs vért szív, 2-3 nap aktivizálódás után ezek a kutya véráramába kerülnek, ahol a burokantigénjük segítségével hozzátapadnak a keringő vörösvértestekhez, majd behatolnak azokba. Ehhez a kutyától kutyáig terjedő ciklushoz legalább 7 napra van szükség.

A kórokozó a fertőzött kutya vörösvértesteiben szaporodik tovább, aminek következtében merozoiták jönnek létre. A megtámadott vörösvértest szétesése után újabbakat betegítenek meg. A vörösvértestek fertőzöttsége a betegség során végig nagyon alacsony, 1 % alatt marad, ennek ellenére viszonylag hamar súlyos vérszegénység jelei lépnek fel. Ennek az a magyarázata, hogy a vérben keringő babéziák szinte azonnal szisztémás hipotenziót okoznak, folyadék áramlik a véráramba, amitől a vér hígabb lesz, ezért gyorsan csökken a vörösvértestek és a vérfolyadék aránya (vagyis a hematokrít érték). Ez tovább csökken a paraziták és a szervezet immunrendszerének tevékenysége hatására, amely utóbbi igyekszik elpusztítani a parazitát az összes fertőzött vörösvértesttel együtt. Ez elsősorban a lépben megy végbe. A különböző szervek leginkább a vér- és oxigénellátás zavara (ischémia) miatt károsodnak, de a vesékben emellett a nagy mennyiségben ürülő hemoglobin is elváltozásokat okozhat, valamint vesegyulladás (glomerulonefritisz) léphet fel. A máj, a tüdő, a szív és az agyvelő is károsodhat, bár ezek klinikai tünetekben való megnyilvánulása kevésbé gyakori. Olykor az immunrendszer a nem fertőzött vörösvértesteket is elpusztítja, ilyenkor sárgaság is kíséri a betegséget.

Kutyában méhen belüli fertőzésátvitel is valószínűsíthető, mert a fertőzött anyák újszülötteiben olykor súlyos parazitémia mutatható ki.

A betegség több klinikai formában jelentkezhet:

  1. A túlheveny formára a heveny parazitémia a jellemző, vagyis a megbetegedést és a vele járó tüneteket a kórokozó vérpályába való bekerülése idézi elő. Ilyenkor a fertőzést követően 1-2 napon belül láz és elesettség lép fel. A betegek általában sokat isznak, ami nem jár több vizelet képződésével, vagyis vízvisszatartás és ennek következtében a testtömeg gyarapodása lép fel. Az állatorvos a vizsgálat során további tüneteket is találhat. Jellemző a szapora szívverés és légzés, a nyirokcsomók, de különösen a lép megnagyobbodhat, valamint a halványabbá válnak a látható nyálkahártyák és a kötőhártyák. Olykor szövődmények is társulnak a megbetegedéshez, pl. sokk, véralvadási zavar (DIC), tüdővizenyő vagy idegrendszeri elváltozások is felléphetnek. Ez utóbbiak görcsroham, gyengeség vagy koordinációs zavar (támolygás) képében jelentkeznek. Ebben a formában a vizeletvizsgálat negatív eredménnyel zárul és a vérvizsgálat sem eredményez jellegzetes eltéréseket, de a fehérvérsejtek (főleg a leukociták) számának csökkenése általában kimutatható. Kis száma miatt a festett vérkenetekben általában nem lehet a kórokozót megtalálni. A túlheveny forma kezelés hiányában idővel hevennyé alakul át.

  2. A betegség a leggyakrabban észlelt, tipikusnak nevezhető formája a heveny forma. Ezt a heveny hemolízis jellemzi, vagyis a tünetek kialakulásáért leginkább a vörösvértestek tömeges pusztulása a felelős. Ilyenkor a magas, 40-42 Co-os lázat nagyfokú elesettség kíséri. A beteg gyakran támolyogva jár, nyálzik, olykor hányás és hasmenés is előfordul. A látható nyálkahártyák és a kötőhártya sápadtak, gyakran porcelánfehér színűek, ritkábban sárgák. A nyirokcsomók nagyok, a lép pedig hatalmasra duzzad. A légzés és a szívverés szapora. A kutya ekkor is sokat iszik, sok és jellegzetes kávébarna színű vizeletet ürít. Ebben a formában a szövődmények viszonylag ritkán fordulnak elő. A már elmondottak (sokk, véralvadási zavar, idegrendszeri tünetek) mellett olykor veseelégtelenség, kivételesen májelfajulás is kialakulhat. A vérvizsgálat eredményére jellemző a vörösvértestek számának csökkenése mellett a szokásosnál magasabb bilirubin, karbamid és kreatinin érték. A jellegzetes színű vizeletből vérfesték, fehérje és bilirubin mutatható ki.

  3. A félheveny forma során a megbetegedés az elhúzódó hemolízis következtében, vagyis a vörösvértestek tartós szétesése miatt alakul ki. A betegek a heveny formánál leírt tüneteket általában enyhébb formában, kisebb intenzitással mutatják. Gyakoribb tünet a sárgaság és olykor a dehidráció  (vagyis a kiszáradás) jelei is megfigyelhetőek. A vér és vizeletvizsgálat is a hevenyhez hasonló eredményt mutat, de általában kisebbek az eltérések. Gyakori szövődmény a veseelégtelenség, ritkán májelfajulás, olykor pedig autóimmun hemolítikus ikterusz (az immunrendszernek a saját, egészséges vörösvértestek ellen fordulása miatt kialakuló súlyos vérszegénység és sárgaság) lép fel.

  4. Az idült forma során tartós parazitémia okozza a megbetegedést, vagyis a kórokozó tartós megtelepedése és keringése a vörösvértestekben. Erre a formára is jellemző a lép megnagyobbodása, emellett idült hányás, váltakozó étvágy és a testsúly csökkenése léphet fel, de ezek a tünetek gyakran bizonytalanok. A szövődmények ritkák, a laboratóriumi vér és vizeletlelet is általában semmitmondó és a kórokozó megtalálása is szinte lehetetlen.

Sok kutya bár fertőzött, de nem mutat klinikai tüneteket, vagyis mint tünetmentes hordozó a kórokozó rezervoárja.

A babéziák a festett vérkenetekben nem mindig találhatók meg. Általában a kártételéhez képest csupán igen kis számban vannak jelen. Az első nap gyakran egyáltalán nem mutathatóak ki, később nagyobb az esély a megtalálásukra a kapillárisokból származó vérből készített kenetekben. 10 nappal később, az idült fertőzések során már ismét nagyon kicsi az esély a megtalálásukra. Az ellenük képződött ellenanyagok a vérből szerológiai (immunfluoreszcencia és ELISA) vizsgálattal általában csak a fertőzést követően 2 héttel mutathatóak ki. A kórokozó genomját viszont nagy érzékenységű PCR vizsgálattal ki lehet mutatni a fertőzés kezdetétől fogva a vérből, ami komoly előrelépést jelent a diagnosztika terén.

A babéziózis egyetlen Magyarországon is kapható igazán hatékony gyógyszere az imidocarb. Ez egy injekciós készítmény, ami egyaránt adható izomba és a bőr alá is. Ha bőr alá adják, a beadás helyén egy-két héten belül tartósan fennálló fájdalmas duzzanat keletkezhet. A kezelés módjáról és annak ismétléséről az állatorvos dönt. A készítmény beinjektálása után negyed órán belül a beteg kutyák általában nyugtalanok, nyálzanak, néhányszor hánynak, olykor hasmenés is jelentkezik. Ezeket az átmeneti tüneteket gyakran izomremegés és szapora szívverés is kíséri. Az egészséges állatoknak adott imidocarb többnyire enyhébb mellékhatásokat okoz.

Tudatában kell lenni annak, hogy az imidocarb képtelen elpusztítani az összes parazitát a kutyában. A klinikailag gyógyult állatok továbbra is hordozók maradnak. Ezért visszaeshetnek és fertőzési forrásul szolgálhatnak. Emiatt életük végéig alkalmatlanok a véradásra, hiszen megfertőzhetik a vért kapó állatokat.

A betegség tüneteinek megfelelő kiegészítő kezelésre is szükség lehet. A magas lázat csillapítani kell, súlyos vérszegénységben a vérátömlesztés életmentő lehet, a veseelégtelenségben szenvedő és a kiszáradt betegek pedig infúziós folyadékpótlást kapnak. A tünetek és az elváltozások olykor más kezeléseket is szükségessé tehetnek.

A babéziózis megelőzésére elvileg több lehetőség is kínálkozik, de ezek közül valójában leginkább az alábbi felsorolásban utolsóként említett ajánlható:

  • A betegség kórokozója ellen többféle védőoltás létezik, de ezek a hazai törzsek ellen nem vagy csak részben védenek, ezért jelenleg egyiket sem forgalmazzák Magyarországon.

  • A séták és kirándulások után ajánlott átvizsgálni a kutyát és a kullancsokat igyekezni kell mielőbb eltávolítani.

  • A kullancsok észlelése után lehetséges megelőző imidocarb kezelést adni a kutyának, de ez egyrészt rendkívül fájdalmas, másrészt csupán 10 napos védelmet nyújt a klinikai tünetek kialakulása ellen. Mivel csak egyetlen kullancs terjeszti a babéziózis és annak is csak töredéke fertőzött, ezért e módszer haszna nem áll arányban a káros következményeivel.

  • Meg lehet kísérelni a kullancs által gyakran látogatott helyektől (vízpartok, bokrosok) távoltartani a kutyát, de sajnos a betegséget terjesztő Dermacentor reticulatus gyakran található meg a lakott területeken is, ahol megfertőzheti a vízfolyások mentén,  parkokban és kertekben tartott, illetve sétáltatott kutyákat.

  • A ma leginkább járható, eredményes és ezért ajánlható módszer a kullancsok gyógyszeres távoltartása és elpusztítása. A kereskedelmi forgalomban kaphatóak riasztó és ölő hatású készítmények is. Az előbbiek távol tartják a kullancsot a kutyától, az utóbbiak 48 órán belül megölik a vért szívó példányokat, vagyis még azelőtt, hogy megfertőzhetnék a kutyát. A kutyatartók többsége a riasztó szereket preferálja, bár a gyakorlati tapasztalat azt igazolja, hogy az ölő hatásúak hatékonyabban előzik meg a babéziózist. Sajnos sok hatástalan készítmény is forgalomban van, ezért egy új eljárás kipróbálása előtt érdemes állatorvos tanácsát kérni.

A babéziózisban megbetegedett, időben diagnosztizált és megfelelően kezelt kutyák döntő többsége gyorsan meggyógyul, ezért ezekben az esetekben jó a kórjóslat. Az elhanyagolt és a szövődményes megbetegedéseknek inkább kétes a kimenetele. A lépirtott kutyák esetében a kórjóslat kedvezőtlen.

 A másik fontos betegség, amiről említést kell tenni, az a Lyme-kór.

A Lyme-kór vagy borrelliózis az ember és az emlősállatok Ixodes kullancsok által terjesztett baktérium okozta megbetegedése. A betegség mintegy 100 éve ismert Európában, nevét egy amerikai városról kapta.

Közép-Európa a világ egyik legfertőzöttebb területe. Magyarországon évente mintegy 10000 friss emberi fertőzés történik. A betegség hazánk területén nem egyenletesen oszlik el, hanem bizonyos területeken gyakoribb, mint máshol. A fővárosban és környékén, különösen a Budai hegyekben, a Balaton-felvidéken és egyes nyugat-magyarországi területeken nagyon gyakran fordul elő. A megbetegedések a kullancs aktivitási időszakában gyakoribbak, ezért a legtöbb eset a májustól novemberig terjedő időszakban jelentkezik. 

A Lyme-kórra az ember a legfogékonyabb, a háziállataink közül viszont a leggyakrabban a kutyák betegednek meg, de olykor más állatfajokban, így lovakban és macskákban is előfordul. Nem található különbség az egyes kutyafajták vagy a nemek vonatkozásában, de a többet sétáltatott, erdőt járó és a fiatal kutyákban gyakrabban fordul elő, mint az otthonülőkben és az idősekben. A kórokozóval megfertőződött ebeknek csupán 5%-a betegszik meg. A terület fertőzöttségének megfelelően az egyes területeken a kutyapopuláció fertőzöttsége is nagyon eltérő lehet, az utóbbi 5%-tól akár 80%-ig terjedhet, vagyis a legfertőzöttebb területeken a kutyák akár 4%-a is megbetegedhet Lyme-kórban, ami nagyban növeli a betegség jelentőségét.

A Lyme-kór bizonyos kutyafajtákban gyakrabban okoz veseelváltozásokat, mint másokban. Leggyakrabban a labrador és a golden retrieverek, valamint a Sheltiek érintettek.

A Lyme-kórt egy spirochéta (vagyis egy spirális, csavarhúzóra emlékeztető testű) baktérium, a Borrelia burgdorferi okozza. Ezt hazánkban a közönséges kullancs, az Ixodes ricinus terjeszti.

A kullancsra viszonylag nagy test és a sötétbarna, csaknem fekete színű háti pajzs a jellemző. A Borrelia burgdorferi egy különleges túlélési mechanizmussal rendelkező baktérium faj. Képes a szélsőséges körülményeket is átélni, így apró cisztává tud alakulni a felvétele után a kullancs emésztőrendszerében, majd visszaváltozni, amikor kedvezőre változnak a körülmények, vagyis a kullancs elkezd vért szívni a következő gazdából. Ahhoz, hogy a kullancs továbbadhassa a fertőzést, annak vissza kell változnia a spirochéta alakba, így a fertőzéshez legalább 24-48 órás vérszívás szükséges.

A betegséget terjesztő Ixodes ricinus kullancs a nedves környezetet kedveli. Emiatt leggyakrabban a vastag avarral vagy aljnövényzettel rendelkező lombhullató erdőkben, cserjésekben és lápos vidékeken fordul elő, de megtalálható a legelőkön és a városi parkokban is. A kullancsnak három gazdára van szüksége ahhoz, hogy végbemenjen a teljes fejlődési ciklusa. Lárvái csaknem ugyanúgy néznek ki, mint a kifejlett kullancsok, de csupán 3 pár lábuk van és 1 mm-nél is kisebbek. Kisemlősökön, gyíkokon és énekesmadarakon szívnak vért, majd az első gazdát elhagyva a talajon vedlenek nimfává. A nimfák a már felsorolt gazdák mellett emberekben és nagyobb emlősökön, így kutyákon is élősködhetnek. Ezeket nem könnyű észrevenni, hiszen a testük csupán 1,5 mm-es. A talajon vedlő nimfákból kialakuló kifejlett hím kullancsok 2,5 mm hosszúak és testüket páncél fedi, így csak korlátozott mennyiségű vért képesek felvenni. A nőstények teste a vérszívás előtt mintegy 3,5 mm-es. Csupán kis háti pajzsuk van, így az 5-7 napig tartó vérszívás során nagyon sok vért képesek a végleges gazdából felvenni és tágulékony testükben elraktározni. Közben vízáteresztő bőrük segítségével a víz nagy részét elpárologtatják, így valójában egy sűrű vérkoncentrátumot tárolnak csupán. Szívhatnak vért bármely közepes vagy nagyobb testű emlősből, madarakból és az emberből is. A nőstények és a hímek a végleges gazdán párzanak és a nőstények a vérszívás befejeztével a talajon teszik le a petéiket.

A Borreliák fenntartó gazdái a kisrágcsálók, amelyek hosszú ideig tünetmentesen hordozhatják a kórokozót, így azokat a rajtuk élősködő kullancslárvák és a nimfák is felvehetik. Kutyából a nimfák 4 napig, a kifejlett nőstények ennél hosszabb ideig szívnak vért, ezért mindkét alak vérszívása okozhat fertőzést. Amikor a kullancs vérszívásba kezd, a Borreliák a kullancs középbelében ciszta formában tartózkodnak. A vér stimuláló hatására visszaalakulnak spirochétává, osztódnak és a kullancs nyálmirigyei felé vándorolnak. Innen kerülnek 24-48 óra után befecskendezésre a gazda (vagyis az áldozat, esetünkben a kutya) bőrébe. A Borrelia a fertőzés helyén tovább szaporodik, majd a környező szövetekbe vándorol. Ez a baktérium nagyon lassan szaporodik, 12 óra kell ahhoz, hogy osztódjon. Hetek alatt jut el a legközelebbi izületekig és a kutya más szöveteibe. A többi izületbe ennél is később.

A legtöbb érintett kutya tartósan, egész életében fertőzött marad. A gyakorlatban nagyon kicsi az esélye annak, hogy az ilyen hordozó kutyák fertőzzék meg a tulajdonosukat, ennél sokkal valószínűbb, hogy a kutya és az ember ugyanabból a forrásból fertőződött. Arra sincs lehetőség, hogy a kutyán vért szívó kullancs emberre menjen át, ugyanis ha egy kullancs már elkezdett vért szívni, nem tudja azt abbahagyni. Ezért a kutyák az emberi megbetegedésekben nem játszanak érdemleges szerepet, sokkal inkább "őrszemként" tartjuk számon őket, vagyis olyan fajként, aminek a fertőzöttsége ráirányíthatja az együtt élő személyek esetleges érintettségére a figyelmet.

Jelenleg nincs bizonyíték arra sem, hogy a fertőzött szukák az utódaiknak átadnák a kórokozót, ezért az ő megelőző kezelésüknek nincs haszna.

A klinikai tünetek, ha egyáltalán kialakulnak, leggyakrabban a fertőzött kullancs vérszívása után 2-5 hónappal jelentkeznek. Emberekben a betegség három fázisa különíthető el. Az első a vándorló bőrpír, később különböző heveny izületi, keringési és idegrendszeri tünetek, végül az idült elváltozások kialakulása a jellemző. Kutyában ez a tagozódás nem tapasztalható. Bőrpír egyáltalán nincs. A legjellemzőbb tünet a visszatérő, sántasággal járó heveny vagy félheveny izületgyulladás. Ez általában a korábban észlelt kullancs vérszívási helyéhez közelebbi izületeket, elsősorban az elülső lábtőizületet és a csánkizületet érinti. Az izületgyulladáshoz olykor láz, étvágytalanság és elesettség is társul. A sántaság időtartama alatt egy vagy akár több izület is duzzadt, meleg és tapintásra fájdalmas. Ilyenkor a testtájéki nyirokcsomó is megduzzadhat. Jellemző az izületgyulladásra, hogy néhány napos antibiotikum kezelés hatására, máskor magától is elmúlik, majd visszatérhet és ilyenkor olykor másik izületet vagy izületeket érint.

A keringési és idegrendszeri tünetek kutyában extrém ritkák. Az előbbi leginkább szív ingerületvezetési zavar formájában jelentkezik, az idegrendszeri tünetek közül pedig görcsrohamok, agresszió és tompaság fordulhat elő. A vesék megbetegedése valamivel gyakoribb következmény. Ilyenkor immunkomplexek károsítják a kutya veséit, ami fehérjevizeléssel és előrehaladott esetben végzetes kimenetelű veseelégtelenséggel is járhat. A súlyos vesekárosodás általában étvágytalansággal és hányással jelentkezik.

Néha előfordul olyan eset is, amikor a kutya nem mutat semmilyen klinikai tünetet, amíg a veseelégtelenség meg nem jelenik.

A fertőzött kutyák 95%-a klinikai értelemben tünetmentes hordozó. Azonban ez sem tekinthető feltétlenül problémamentesnek. A Borreliák és az ellenanyagok összekapcsolódásából ilyenkor is immunkomplexek keletkeznek. Alapvetően ezek a felelősek a fenti klinikai tünetek, vagyis az izületgyulladások, a szív- és idegrendszeri elváltozások valamint a veseproblémák kialakulásáért, s ez a látszólag egészséges állatokban is bekövetkezhet, ha nem is éri el azt a szintet, ami a klinikai tünetek kialakulásához szükséges.

Jelenleg nem rendelkezünk olyan rutin diagnosztikai támponttal, ami egyértelműen alátámaszthatná, hogy a kutya Lyme-kórban szenved. A beteg állatok vér- és vizeletvizsgálata ugyanis nem tár fel jellemző elváltozásokat. Alkalmanként a spirocétákat meg lehet találni ugyan Giemsa-eljárással megfestett vérkenetekben, de ez véletlenszerű. Ezért minden esetben olyan kiegészítő vizsgálatokat kell igénybe venni, amelyek a kórokozó ellen termelődött ellenanyagokat vagy magát a kórokozót mutatják ki. Mivel azonban sok a tünetmentes hordozó, ezért legalább négy feltétele van annak, hogy a Lyme-kórt biztosan diagnosztizálhassunk:

  1. fertőzött kullanccsal való érintkezés lehetősége a múltban,

  2. a Lyme-kórra jellemző tipikus tünetek fennállása,

  3. a Borrelia burgdorferi ellen termelődött ellenanyagok jelenléte és

  4. gyors javulás a célzott gyógykezelésre.

Ezek bármelyikének hiánya megkérdőjelezi, hogy a diagnózis helyes volt.

A betegség diagnosztikáját bonyolítja, hogy a hasonló tünettan alapján számtalan más kórképet kell kizárni, mint a traumatikus elváltozásokat, a szeptikus izületgyulladást, a degeneratív izületi elváltozásokat, az autóimmun betegségeket (pl. SLE, rheumatoid arthritisz), a panosztitiszt, a polymyozitiszt, az oszteomyelitiszt és a daganatokat.

A kórokozó ellen termelődött ellenanyagok 4-6 héttel a fertőződés után jelennek meg, de nem csak a betegekben, hanem a tünetmentes hordozókban is. Az ellenanyag színt a kezeletlen állatokban néhány hónapig nő, majd csaknem 2 évig kimutatható marad. Csak akkor csökken a kimutathatóság alá, ha közben nem történik újrafertőződés, de az is előfordul, hogy újrafertőzés nélkül is évekig fennmarad. A legspecifikusabb szerológiai eljárás az ún. Western blot, azonban mennyiségi (titer) vizsgálatra az ELISA az alkalmasabb. Az előbbi képes a vakcinázott állatokat is elkülöníteni a természetesen fertőzöttektől, az utóbbi viszont alkalmasabb a savópárok vizsgálatára, ami segítheti a diagnosztikát és a gyógykezelés megítélését.

A legbiztosabb diagnosztikai eljárások magára a kórokozó kimutatására irányulnak, de az nagyon nehezen tenyészthető. Ezért újabban a polymerase chain reaction, vagyis közismert rövidítésével a PCR vizsgálat került előtérbe, ami a Borrelia burgdorferi DNS-ét mutatja ki. Ez az eljárás nagyon specifikus és érzékeny is, de a pozitív lelet önmagában nem elegendő a Lyme-kór diagnózis felállítására és a negatív lelet alapján sem lehet a betegséget kizárni.

A veseelégtelenséggel járó esetek vizelet- és vérvizsgálattal deríthetőek fel és vesebiopsziás minta szövettani vizsgálatával igazolhatóak.

A beteg kutyák célzott antibiotikum kezelése gyors gyógyulást eredményez. Ha 3 nap után sincs javulás, az megkérdőjelezi a diagnózist. A jól reagáló állatok kezelését legalább 3-4 héten keresztül folytatni kell. Az antibiotikum kezelés csökkenti a kórokozók számát a szervezetben és vele az ellenanyagok mennyisége is csökken. A vesék megbetegedése esetén szükség lehet más gyógyszerek (pl. ACE-gátlók, omega-3 zsírsavak, folyadákpótlás) alkalmazására is. A glükokortikoidok használata még a gyógyult betegeken is kerülendő, mert az a betegség ismételt fellángolásához vezethet.

A gyógyulást ismételt szerológiai vizsgálattal lehet ellenőrizni. A vesebeteg kutyákat később is rendszeresen monitorozni kell időszakos vér- és vizeletvizsgálatokkal.

A Lyme-kór megelőzésére elvileg több lehetőség is kínálkozik:

  1. Kerülni a kullancsok által kedvelt területeket.

  2. Csökkenteni a környezet kullancs-terheltségét a fák metszésével, a fű rendszeres nyírásával, a bokrok eltávolításával és a vadállatok távoltartásával.

  3. A kullancsok távoltartása a kutyától megfelelő kullancs elleni nyakörvekkel vagy spot-on készítményekkel.

  4. A kutya átvizsgálása a kirándulások vagy séták után és a kullancsok mielőbbi eltávolítása.

  5. Beoltatni a kutyát Lyme-kór ellen, majd évente ismételni a vésőoltást.

A leghatékonyabb, ha a fenti módszereket kombinációját alkalmazzák.

Az időben diagnosztizált és megfelelően kezelt, szövődménymentes megbetegedések kórjóslata kedvező. Kutyákban az emberéhez hasonló terápia-rezisztens idült ízületgyulladást nem észleltek. Veseelégtelenség kialakulása esetén a prognózis kedvezőtlen.

Forrás: http://kutya.mancsok.hu/